lébecol jelentése

További hasznos idegen szavak

arrogál

  • illetéktelenül követel, kisajátít, bitorol
  • latin arrogare ‘magának követel, bitorol’: ad- ‘hozzá’ | rogare ‘kér, követel’

kimotripszin

  • biokémia a hasnyálban található fehérjebontó enzim
  • tudományos latin chymotripsin ‘ua.’: görög khümosz ‘testnedv’ ← khüma ‘folyadék’ | lásd még: tripszin
A lébecol és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

intelligibilis

  • érthető, felfogható, ésszel megragadható
  • latin, ‘ua.’ ← intelligere, intellectum ‘megért’: inter ‘közé, együvé’ | legere ‘szed, gyűjt’

coheres

kiejtése: koheresz
  • jogtudomány társörökösök
  • latin, ‘ua.’: co(n)- ‘együtt’ | heres ‘örökös’

operativitás

  • gyorsaság, hatékonyság
  • angol operativity ‘ua.’, lásd még: operatív

szuperfoszfát

  • kémia kalciumfoszfát és gipsz elegye, fontos műtrágya
  • márkanév, lásd még: szuper-, foszfát

polarimetria

  • kémia optikailag aktív anyag oldatának koncentrációját meghatározó méréses eljárás
  • angol polarimetry ‘ua.’, lásd még: polariméter

occi-

krudélis

  • kegyetlen, kíméletlen
  • vacak, csapnivaló
  • latin crudelis ‘ua.’ ← crudus ‘nyers, durva’

fotokópia

berukkol

  • katonai bevonul, angyalbőrbe bújik
  • bajor-osztrák ruckennémet rücken ‘mozdul, indul, vonul’

konvencionalizmus

  • filozófia ismeretelméleti irányzat, amely szerint a tudományos fogalmak, erkölcsi normák mind önkényesek, az emberiség közmegegyezésén alapulnak
  • angol conventionalism ‘ua.’, lásd még: konvencionális, -izmus

ophikleid

kiejtése: ofikleid
  • zene 19. századi rézfúvós hangszer, a tuba elődje, többrét hajlított csővel és szelepekkel
  • német, ‘ua.’: görög ophisz ‘kígyó’ | kleisz, kleidosz ‘zár, billentyű’

ab ovo

kiejtése: abóvó
  • eleve, eredendően, kezdettől
  • latin ab ovo ‘a tojástól’ (értsd: Léda tojásától, lásd még: Horatius: Episztolák 3.147): ab ‘el, -től’ | ovum ‘tojás’